Nemzetközi kitekintés
Az új okmány az EU megfelelő és publikált normáit követi. A lépcsőzetesen elérendő, középtávú cél, hogy mind a magyar, mind az európai állam- és közigazgatási rendszerek, valamint gazdasági szereplők, továbbá az európai határokon átnyúló belső piac által nyújtott szolgáltatások igénybevétele is lehetővé váljon a személyazonosító igazolvánnyal.
Mindez azt jelenti, hogy a tároló elemet tartalmazó okmány a jövőben olyan szolgáltatások nyújtására is képes lesz, amelyet más uniós államok ugyanolyannak ismernek el, mint a saját országuk által nyújtott szolgáltatásokat. A gyakorlatban így magyar személyazonosító igazolvánnyal lehet elektronikusan ügyeket intézni egy más uniós állam közigazgatása irányában. Ez egy olyan jövőbemutató képesség, amely valóban határok nélküli elektronikus ügyintézési lehetőségeket biztosít.
Jelenleg nincs egységes európai szabályozás, amely kizárólagos keretet adna egy EU tagállam elektronikus azonosító kártyájának kibocsátásához. Erre tekintettel a magyar elektronikus tároló elemmel rendelkező személyazonosító igazolvány koncepcionális tervezése során áttekintésre került az európai nemzeti azonosító kártyák rendszere, amelynek eredményeként három, egymástól viszonylag jól elkülöníthető fejlesztési korszak határozható meg.
Ezek a korszakok egy-egy alkalmazási koncepcióval, használati funkciócsoporttal, európai interoperábilitási elképzeléssel és biztonsági megoldásokkal jellemezhetők.
-
A kulcskártya korszaka
-
Az ECC kezdeményezés korszaka
-
Az ICAO típusú kártyák korszaka
-
A jövő: az egységes azonosítási platform
A kulcskártya korszaka
Az első korszak 2002-2007 közé tehető, amely az elektronikus aláírás európai szabályozását követő évek kártyakibocsátásait fogja át. Fő jellemzője, hogy az elektronikus személyazonosítás kontaktusos chipkártyára írt kulcspárokhoz, valamint az elektronikus aláírás technológiájának megfelelő tanúsítványhoz, ezen belül a személyazonosító szám kezeléséhez kötődik. Az okmány egyfajta kulcskártyaként használható, biztosítja a szervereken működő rendszerben a személyadatok kezelését. Ennek jellemző képviselője Észtország. Az észt személyi igazolvány egyrészt kézzel fogható azonosító okmányként használható, másrészt az elektronikus ügyintézéshez is szükség van rá, a kártyába épített chip segíti a személyi azonosítást és a digitális aláírás használatát.
Az ECC kezdeményezés korszaka
A 2008-2009 években jelent meg az European Citizen Card (ECC) koncepció és szabványcsomag. A kontaktusos chipkártyák elektronikus aláírás támogatása megerősödött, de ettől már elkülönültek a személyazonosításhoz szükséges adatok. A személyes adatok megjelentek a kártyachip memóriájában, az adatvédelemhez kapcsolódó biztonsági funkciók (például az adatcsoportok védelmét szolgáló megoldások) lényeges fejlődésen mentek keresztül, a minősített aláírás esetében pedig a kártya, valamint a kártyaolvasó közötti biztonságos üzenetváltás kikényszerítése már hatékonyabb védelmi rendszert biztosított. A kezdeményezők közé sorolható a belga és az ennek nyomán kifejlesztett portugál kártya.
A kibocsátott kártyák és kártyarendszerek alkalmazási tapasztalata alapján a fejlesztések iránya az útlevél rendszereket meghatározó ICAO műszaki megoldások felé fordult, és a továbbiakban ez vált jellemzővé.
Az ICAO típusú kártyák korszaka
2010. november 1-én a német személyazonosító kártya (nPA) és rendszere új korszakot nyitott. Az okmány kontaktus nélküli tároló elemet tartalmaz, amelyhez már három fő kártyafunkciót kapcsolódik: az úti okmány, az elektronikus azonosítás, valamint az elektronikus aláírás. Ezt a német mintát követi a most kiépülő szlovák rendszer is.
A jövő: az egységes azonosítási platform
A nemzeti azonosítási rendszerek egységesítését szabályozza a 910/2014/EU reguláció, valamint az Európai Bizottság és a Parlament több projektje is, így például az EU STORK/STORK2 projektje, amely egy közös platformot definiál a föderációs elven felépülő, országhatárokon átnyúló e-szolgáltatási rendszerek azonosítási feladatainak ellátásához.
A nemzeti kártyák és a tagállamok kártyaelfogadó infrastruktúráinak egységesítése hivatott biztosítani azt, hogy például egy német állampolgár egy pozsonyi kártyaelfogadónál használhassa személyazonosító igazolványát, mégpedig úgy, hogy az okmány akár a szlovák, akár a német közigazgatási rendszerrel kapcsolatba léphessen, tehát az elektronikus azonosítási funkciók érvényesüljenek.
